Mindig is szerettem sportolni, mivel az egyszerre segít a testi és mentális egészségem megőrzésében. Egyre inkább próbálok odafigyelni a helyes és változatos étel- és italfogyasztásra, de emellé szerintem elengedhetetlen, hogy kicsit mozogjak is. Nem kell itt nagy dologra gondolni, lehet ez akármilyen testmozgás, a lényeg, hogy rendszeresen csináljam. Eleinte a foci és úszás voltak a kedvenceim, viszont újabban nagyon rákaptam a biciklizésre.
Kiskoromtól fogva bringázom, már 6 évesen megkaptam az első bicajomat, és szinte rögtön nagyon rákaptam erre a hobbira. Később egyre több biciklit vettem, néha szerelgettem is őket, de ahogy idősödtem, egyre inkább kikopott ez az érdeklődés. Ez egészen addig tartott, amikor egy barátom mondta, hogy évente jár a nyáron nagy biciklis túrákra, ahol akár 50-60 kilométert is tekernek egy-egy alkalommal, ami már felér egy igazi, huzamosabb ideig tartó edzéssel.
Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha én is újra visszatérnék a rendszeres bicajozáshoz, de már nem csak mint hobbi, hanem mint komoly sport. Úgyhogy elkezdtem gyűjteni a pénzem, hogy be tudjak ruházni egy jobb minőségű biciklire, amit hosszútávon is tudok állandó sportolásra használni. Fél év után megvettem a hőn áhított modellt, amiben nem kellett csalódnom, iszonyat jól lehetett vele nagy túrákat is megtenni. Elkezdtem növelni a távokat, és újabb fél év alatt eljutottam odáig, hogy egy 30-40 km-es biciklitúrára simán mertem vállalkozni. De persze ahhoz, hogy ebből rendszeres sportolási lehetőség lehessen, nem tudtam mindig ilyen nagy távokra elmenni, hanem inkább a hétköznapokban kezdtem használni a bringát, akár munkába menet is.
Elképesztő felszabadító volt a tömegközlekedés után biciklivel szelni a városi utakat, utcákat. Ekkor ébredtem rá, hogy ez a sport áll a legközelebb a szívemhez, ami egyben persze praktikus és környezetbarát is, hiszen így például nem kell tömegközlekedésre vagy tankolásra költeni, és károsanyag-kibocsátás sincs. Ráálltam tehát a napi minimum 40 perc bicajozásra, ami szerintem már egy egészen jó testmozgási lehetőséget is adott a hétköznapokban.
Valamiért azt vettem észre, hogy a mozgás ilyen formája teljesen kikapcsol a stresszes hétköznapok közben, egy-egy kemény nap után hazafelé a munkából egészen ki tudok engedni, így a biciklizés a mentális egészségemet is segíti.
Na de hol tartok most?
Ma már biciklis versenyekre is járok, persze nem profiként, azokat inkább amolyan kihívásként fogom fel. Emellett egészen beleástam magam a bicajok világába, sok cikket olvasok róluk, ezért is gondoltam, hogy hasznos lenne egy blogot is írni a témában, hiszen sokan vagyunk, akik szeretik ezt a hobbit, vagy akár szenvedélyüknek is valljuk azt. Ezen felül rendszeresen járok egy kerékpáros üzletbe szereltetni, csinosíttatni a biciklim, az ottani boltos sráccal pedig egészen jóban is lettünk, így újabban ő bringa szerelésre is tanítgat. Ez nem csak jó hobbi, de szerintem hasznos is tudni, hogy működik a kerékpár felépítése, fizikája. Én ugyanis vallom, hogy ha jobban megértjük valami működését, akkor hatékonyabban is tudjuk azt használni. És persze mondanom sem kell, hogy amióta elmélyültem a biciklizésben, rendszeren követem a különféle versenyeket is a tévében, ami elsőre unalmasnak tűnhet, de higgyétek el, hogy izgalmas, ha az ember kicsit jobban ért már hozzá. Én ugyan már lekéstem róla, hogy profi bringás legyek, de azért néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha… De valójában azzal is beérem, hogy a biciklizésben a sportolási lehetőség mellett egy igazi szenvedélyre találhattam.