Egyre inkább szenvedélyemmé válik mostanság a biciklizés. Régebben is szerettem, de amióta egy csapatban bringázom, és állandóan járok edzésre, azóta teljesen beleszerettem ebbe a sportba. Valószínűleg sokan át tudják érezni, mivel a bicikli egy igen kedvelt időtöltés, sőt, még hasznos dolog is, ha valaki így jár dolgozni.
Szóval a múltkor voltam edzésen, és utána beültünk a fiúkkal egy-két sörre beszélgetni – elsősorban biciklis élményekről. Ekkor tudtam meg Balázsról, az egyik társamról, aki végig csak üdítőt ivott, hogy ő bizony pár éve kezdett el komolyabban biciklizni, miután felépült az alkoholizmusból. Negyvenéves korára ugyanis teljesen elhatalmasodtak rajta az alkoholproblémák, így végül négy év után sikerült a családja és barátai segítségével rávennie magát, hogy részt vegyen egy felépülési programban. Mindezt a Felépülőknél tette, akik nem csak őt, de a családját is végigsegítették ezen a nagyon nehéz úton. A lényege a történetnek az volt, hogy a biciklizés pedig eközben jött, mint elsődleges hobbi, ami hozzájárult a testi és lelki egészségéhez is egy ilyen megterhelő időszak után, És persze azóta le se tudja tenni a bringát.
Amint szóba került az alkoholizmus, rátértünk erre a témára, és elkezdtünk Balázstól kérdezgetni. Ott akkor meg is nyílt nekünk, így kifejtette részletesen, hogyan történt ez az egész felépülési folyamat. Gondoltam, elmesélem nektek is, mert szerintem egészen érdekes történet.
Szóval Balázs már a húszas évei közepétől küzdött az alkoholbetegséggel. Mindig is hajlamos volt rá, hogy túl sokat igyon, és huzamosabb ideig folyamatosan fogyasszon alkoholt. Akkor is már biciklizett hobbi szinten, de egy idő után már ehhez sem volt semmi motivációja, így idővel semmi más nem maradt, csak a kocsmába járás mint központi program.
Ezt idővel a családja is észrevette, beleértve a feleségét és az akkor egészen fiatal kislányát. Egyre több lett a konfliktus, mivel az alkoholizmus az egész család életére kihatással volt. Szilvi, Balázs neje egyszer viszont megelégelte a dolgot, és ultimátumot adott férjének: vagy elköltöznek tőle, és otthagyják, vagy a spórolt pénzükből beíratják egy elvonóra. Végül Balázs maga kezdett elvonókat keresni, de egészen addig, míg a Felépülőkre rá nem talált, nem volt túl motivált. Az elvonók ugyanis nyomasztó és nem túl sikeres megoldásnak tűntek számára, amik valahogy még jobban elvették az életkedvét. Egyszer viszont a neje talált rá egy közeli pszichológus-ismerős ajánlására a felepulok.hu-ra, ami teljesen mást kínált, mint a többi ilyen szolgáltatás.
Először is náluk máshogy kezelték az alkoholizmus problémáját. Ezt az is mutatja, hogy nem elvonónak nevezik, hanem felépülési programnak az egészet, amely során nem kigyógyulsz az alkoholbetegségből, hanem felépülsz belőle. Ez viszont bizonyos tévhitekkel szemben nem egy gyors és biztos megoldás, a valódi felépüléshez évek kellenek. És bizony (amint azt Balázs többször is elmondta) ez az egész folyamat nem csak az alkoholizmusban szenvedő egyént érinti, ugyanolyan sérültek a hozzátartozók is. Vagyis a felépülés a család számára is borzasztó fontos, újra vissza kell ugyanis építeni a megrongálódott kapcsolatokat, még ha azok néha fájdalmas veszekedésekkel is járnak. Mert hogy Balázs beismerte nekünk, hogy a Felépülők programja után nagyon csúnya veszekedéseken mentek keresztül mind a feleségével, mind pedig az akkor már tinédzser lányával. De ezek kellettek ahhoz, hogy mindenki kiadhassa sérelmeit, és új fejezetet nyissanak a család életében.
Na de miként is jutott el Balázs a Felépülők 28 napos felépülési programjára? Először is, Szilvivel rendesen átnézték a honlapot, ahol minden fontos infó megtalálható. Külön fel vannak sorolva az ott dolgozó addiktológiai szakemberek, be van mutatva, mit tartalmaz a program, és hogy néz ki a környezet, amelyben az zajlik, sőt, még virtuálisan be is lehet járni a Szőci Családi Felépülési Központot. Emellett van egy blog is az alkoholizmus kapcsán, ahol például leírják, honnantól is kezdődik az alkoholizmus és milyen fokozatai vannak annak. Mindezeket olvasva megbizonyosodtak róla, hogy a Felépülők biztosan nem veszik félvállról a dolgot, itt minden a gyógyulásról szól. Ehhez az is hozzájárul, hogy az ott dolgozó profi szakemberek nagy része maguk is felépülők, tehát átélték, milyen alkoholistának lenni, és milyen abból kilábalni.
Szóval a nagyon erősen pozitív első benyomás miatt mindketten úgy érezték, hogy belevágnának, mivel ez egy olyan helynek tűnik, amely ha nem is kevés pénzért cserébe, de nagy reményeket ad a gyógyulásra. És a reménynél többet nem is vártak.
Megkeresték a kapcsolat résznél a felepulok.hu-n az elérhetőséget és beszéltek telefonon egy munkatárssal, aki miután kicsit elbeszélgetett velük az alkoholizmusról, már időpontot is adott egy konzultációra. Ez ugyanis szükséges ahhoz, hogy valaki részt vegyen a felépülési programban. Mivel úgy érezték, hogy ez az egész családra tartozó probléma, ezért végül a családi konzultáció lehetőségét választották. El is mentek, és igen hasznosnak is bizonyult a megbeszélés, ami után már nem hezitáltak többet, szeptember elejétől Balázs otthagyta a munkahelyét, és elvonult közel egy hónapra a már említett Szőci Családi Felépülési Központba.
Ezután kitért arra, hogy milyen volt maga a program. Azt mesélte, hogy szerencsére nagyon jó emberekkel kerültek össze, akik mind hasonlóan gondolkodtak , és akik nagyban segítették egymást a felépülés folyamatában. A pszichológus és családterapeuta segítségével sikerült sok elnyomott traumát a felszínre hozni, ami által egy kicsit jobban meg is értették, milyen folyamatok és hatások játszottak közre abban, hogy ilyen helyzetbe kerültek.
Szigorú rendje volt a mindennapjaiknak, amit először furcsa volt megszokni. És hát persze nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy itt most nem tud semmi alkoholtartalmút inni. Az elvonási tünetek kezelésére persze ott volt egy szakképzett addiktológus főorvos, aki folyamatosan nyomon követte a felépülési folyamatot. Egy hónap alatt az alkoholizmus ugyan nem “gyógyítható” ki, azonban amikor visszajött a családjához Balázs, egy másik ember volt. Tudatánál volt, és meg szeretett volna változni, mert a Felépülőknek hála már azzal is tisztában volt, hogy milyen káros a családjára nézve is ez az életmód.
Kicsivel később még egy 28 napos felépülési programon is részt vett, valamint rengeteg konzultációra járt még utána is vissza. Így érte el, hogy egy idő után sóvárgás nélkül tudott akár kocsmába is eljárni, ahol ő persze csak valami üdítőt kért. Miután elmesélte az alkoholizmusról szóló történetet, iszonyatosan felnéztem rá, hogy itt ül velünk, és miközben mi iszogatunk, ő lazán tud egy ilyen történetet elmesélni.
Miután este mentem haza, kicsit utánanéztem a Felépülőknek, úgyhogy be is írtam a böngészőbe, hogy felepulok.hu. Valóban nagyon szép és informatív oldal volt, ami nem ijeszti meg az embert, még ha az alkoholizmus is a témája.
Remélem, most már ti is többet tudtok a témában, és érzékenyebben álltok az alkoholizmus kérdéséhez.