Pár éve egy hosszú hegyi túrán jártunk a kollégákkal, és néha még most is előveszem a fotókat arról a hétvégéről. Bringával mentünk fel egy komolyabb emelkedőn, izzadtunk, szenvedtünk, aztán fent leültünk és nevettünk az egészen. Az ilyen napok tartják bennem a lelket a szürke hétköznapokon.
Az egyik munkatársam volt a túra motorja. Ő szervezte az útvonalat, ő tudta, hol van forrás, hol érdemes pihenni. Erős volt, kitartó, sosem panaszkodott a meredek szakaszokon. Akkoriban fel sem merült bennem, hogy bármi baja lenne.
Most, hogy visszanézem azokat a képeket, máshogy látom az egészet. Apró jelek, amik akkor elsiklottak mellettem, ma már beszédesek. Hogy a túra utáni sörözésnél ő mindig többet ivott, mint mi. Hogy néha reszketett a keze reggel, mire összepakoltunk. Hogy egyre gyakrabban talált ki okot, amiért épp aznap muszáj volt innia valamit.
Sokáig sportos, energikus embernek láttam, aki bírja a strapát. A bringán tényleg az is volt. Csak épp a háttérben már zajlott valami, amit én nem vettem észre, és gyanítom, ő maga sem akart észrevenni.
Egy idő után kezdett kimaradozni a túrákból. Eleinte munkára hivatkozott, később már nem is magyarázkodott. A fotók fokozatosan fogytak, ahogy ő is kikopott a közös programokból.
Amikor végre nyíltan beszélt róla, elmondta, hogy évek óta küzd ezzel, és hogy mindent kipróbált. Kevesebbet inni, csak hétvégén, gyengébb italra váltani. Egyik sem tartott sokáig.
Mesélte, hogy egy darabig abban reménykedett, létezik valamiféle alkohol leszoktató gyógyszer, ami megoldja helyette a dolgot. Olyat keresett, amitől akarat és küzdelem nélkül elmúlik az egész, mint egy megfázás egy tabletta után.
Ahogy hallgattam, megértettem, mennyire emberi ez a vágy. Mindannyian szeretnénk gyors, fájdalommentes megoldást a nehéz dolgokra. Ő is azt akarta, hogy legyen egy egyszerű kapcsoló, amit átbillentve visszakapja a régi életét.
Csak épp nem így működik. Elmondta, hogy minél tovább kereste az alkohol leszoktató gyógyszer csodáját, annál mélyebbre süllyedt, mert a keresgéléssel pont a szembenézést halogatta. A baj nem egy hiányzó tabletta volt. A baj maga a betegség volt, ami a gondolkodását is megváltoztatta.
A fordulat nála akkor jött el, amikor elfogadta, hogy nincs gyors út. Hogy a puszta nem ivás még nem felépülés, mert ha belül minden ugyanaz marad, előbb-utóbb visszacsúszik. Igazi segítségre, közösségre, a gondolkodása átalakítására volt szüksége, nem egy szerre.
Egyszer egy hasonlatot mondott, ami nálam is megmaradt. Azt mondta, ez olyan, mint az edzés. Egy személyi edző bármilyen jó, nem fog helyetted leadni a súlyt, ha te nem teszel érte. A csodaszer pont ezt ígéri hamisan, hogy nélküled is menni fog. Pedig a változáshoz őszinteség kell, nyitottság és tenni akarás, és ezt senki nem tudja megspórolni. Ehhez azt ajánlom, aki már egy kipróbáltabb utat keres most, az írásomat olvasva, hogy a Felépülők központ honlapján próbálja megismerni a valódi, korszerű módszereket: felepulok.hu.
Azt is hozzátette, hogy az ivás abbahagyását ő sokáig veszteségként élte meg, és csak később értette meg, hogy valójában nem lemondás, hanem inkább visszakapott egy darab szabadságot.
Az is megmaradt bennem, amit a közösségről mondott. Hogy egyedül nem ment volna, bárhogy is akarta. Olyan emberek kellettek köré, akik értették, min megy keresztül, mert ők is jártak ott. Ez adott neki erőt akkor, amikor a sajátja már kevés volt. Azt mondta, ez volt a fordulópont, nem egy döntés vagy egy fogadalom.
Ma már megint együtt tekerünk néha, és ez sokat jelent nekem. Visszafogottabb, csendesebb lett, de valahogy stabilabb is. Azt mondja, az út nehéz volt, de megérte, és hogy a régi életét nem is sajnálja. A túrákon most ásványvizet iszik, és nem zavarja, ha mi sörözünk mellette. Azt mondja, ez is a felépülés része.
Ha valaki most ugyanazt a gyors megoldást keresi, amit a kollégám keresett, annak azt ajánlom, olvasson utána egy hiteles helyen. Ahelyett, hogy az alkohol leszoktató gyógyszer ígéretében reménykedne, érdemes tájékozódnia arról, mi segít valójában. A felepulok.hu oldalán tapasztalatból írnak arról, miért nem létezik csodaszer, és mi az, ami tartósan működik.
Nekem ez a történet tanított meg arra, hogy a felszín csalóka. A felepulok.hu pont ezt a felszín alatti valóságot mutatja meg őszintén, és ad reményt azoknak, akik készek elindulni a hegyen felfelé.